2012.02.07.

Rakonczay Gáborral telefonon beszélgettünk, míg Gran Canarián tartózkodott. A vele készült interjút most, ezúton szeretnénk közzé tenni.

Gábor, milyen volt a találkozás Vikivel a kikötésed után?
Nagyon jó volt, itt töltött velem 10 napot. Bár ez a 10 nap úgy elrohant! Nagyon sok intézni valónk volt, elrohant az idő.
Amíg a vízen voltam Viki minden nap mondta, hogy mennyi szurkolói üzenetet, emailt kapok, de most tudatosodott bennem igazán, mikor Viki megmutatta őket, és magam is láthattam!

A kérdésem általános, de mégis hadd kérdezzem meg! Milyen volt az út Portugáliától a Kanári-szigetekig?
Elég erős idő volt, talán két nap szélcsend volt összesen. Sokszor 20-24 csomós szélben haladtam, 4-5 méteres hullámok között, ami egy ilyen kicsi hajóban komoly kihívásnak számít. A szél iránya az szerencsére kedvezett. Nagyon nagy volt a hajó forgalom, emiatt gyakran nappal szinte semmit sem tudtam pihenni. Az éjjel abból a szempontból jobb, hogy a pozíció fényt már viszonylag messziről kiszúrják, tehát észlelnek, hogy a vízen vagyok.

Gábor, hallottuk, hogy a pozíció fénnyel voltak gondok.
Igen, belement a nedvesség, a sós víz, ami nagyon hamar tönkre teszi az elektronikus berendezéseket. Zárlatot kapott az eszköz. Volt, mikor füstölt, volt, mikor lecsapta az egész biztosítékot. Kénytelen voltam magam barkácsolni átmenetileg egy jelzőfényt. Egy ásványvizes flakon alját és tetejét összeragasztottam, és beleraktam egy led égőt. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de tudni kell, hogy kint a vízen minden sokkal nehézkesebb. Az árbocot is elkezdtem kint szétszerelni, de abba kellett hagynom, mert a körülmények nem voltak alkalmasak a szereléshez. A hajózáshoz hozzá tartozik, hogy tudnod kell kezelni a felmerülő kihívásokat azonnal, meg kell találni a működő, legegyszerűbb megoldást.

Mi volt az út során a legizgalmasabb?
Izgalom? Ez a szó a vízen más értelmet nyer. Inkább azt mondanám, hogy az első 2-3 nap nehéz volt a magány miatt, aztán közvetlenül a féltáv előtt volt egy mélypontom. Úgy éreztem már nagyon régóta evezek, és akkor még egyszer annyi evezés állt előttem, illetve akkor még nem láttam, hogy mikor érkezek meg Gran Canariára. Ekkor rakoncátlankodott a pozíció fény is, elég rossz idő volt, a kabinban 16 fokot mértem, és ráadásul minden vizes lett. Ezek a dolgok összeadódtak, és rám nehezedtek. De hamar helyre tettem fejben a dolgokat, és összeszedetten, jó hangulatban lapátoltam a célom felé. Klasszikus izgalmat akkor éreztem csak, amikor elértem a szigetet, és befordultam a kikötőbe.

Talán még az "izgalmas" kategóriába sorolhatom, amikor szembe találtam magam egy komppal, és majdnem kereszteztük egymás útját. De ahogy említettem, itt másfajta érzelmekkel találkozik az ember, mint a szárazföldön. Kint az óceánon, mikor csak magadra számíthatsz, minden sokkal lassabban történik, és minden sokkal végletesebb. Minden olyan igazi! Például, mikor beestem a vízbe, akkor bent voltam a vízben, és éreztem, hogy ennek tétje van! Csak egyszer lehet rosszul beesni a vízbe. Vagy amikor becsapott egy hullám a hajóba, és valami nem volt kikötve, akkor azt elsodorta víz, elment. Persze nagyon komolyan is veszi az ember, ez máshogy nem megy.

Hogyan tudtad megoldani az alvást?
Általában mikor lefekszem pihenni, akkor már annyira fáradt vagyok, hogy azonnal elalszom, viszont ritka, hogy 2-3 órát egyben végig tudjak aludni. Többnyire 20 percenként megébredek, és át kell fordulnom a másik oldalamra. Főleg az út vége felé rendkívül mozgott a hajó. Ilyenkor nyomódik az oldalam a fekvő helyemhez, monoton odaütődik, és emiatt teljesen elzsibbad az arcom, fülem, kezem, mindenem szinte. Muszáj átfordulni, és ez így megy kb. 10-20 percenként. Vagy többször előfordul, hogy befészkeli egy gondolat magát a fejembe, hogy biztos a közelemben van egy nagy hajó. Nincs mit tenni, pánikszerűen kimászok a kabinból és kémlelem a horizontot. Persze meg kell várni amíg a kenu felér egy hullám tetejére, ami sokszor 3-4 percig is tarthat, viszont csak rövid ideig van fent a hullám klasszikus tetején. Ha egy irányt megnéztem, akkor jöhet a többi irány. Ha megbizonyosodtam, hogy sehonnan sem fenyeget hajó közelsége, akkor visszafekszem.

Tulajdonképpen sosem tudod magad teljesen kipihenni, hogy lehet ezt átvészelni?
Egy ilyen vállalkozásnak megvan a sajátos hangulata. Hozzátartozik az úthoz. Talán ahhoz hasonlítanám, mikor a diákok vizsga időszakban tanulnak. Sokszor 1 hónapon keresztül, éjjeleken át tanulnak, mégis túlélik valahogy, és levizsgáznak. Tudod, hogy ezt most végig kell csinálni. Egyszerűen megszokja a szervezet. Kikötés után például akartam aludni egy nagyot, de 4 óra pihenés után felébredtem, és teljesen kipihentnek éreztem magam.

Gábor, a hajóval mi történik, miközben te alszol?
Hát, a hajó sodródik. Szerencsére a Kanári-szigetekig tartó szakaszon a legtöbbször jól fogtam ki a szelet. Be kell állítani a kormánylapátot a megfelelő pozícióba, a GPS-en be kell lőni a megfelelő irányt, és ha ez jól sikerült, akkor amíg alszom jó irányba sodródok.

Említetted múltkor, mikor még a nyílt vízen voltál, hogy fáj a vállad. Rendbe jött?
Igen, minden rendben, kipihente magát. Egyáltalán nem érzem már. A következő, fő szakaszon majd próbálom többféleképpen terhelni, nem lesz gond.

Az út második szakaszán, ha jól tudom, kellemesebb időjárásban lesz részed.
Így van, de csak az első két-három hét után. Az első két-három hétben, amíg el nem hagyom a Kanári-szigetcsoport térségét, addig még szeszélyes időjárási körülményekre számítok. Ezután elvileg sokkal kisebb lesz a hajó forgalom, kevésbé lesz erős a szél, stabilabb lesz a légáramlás és kedvezőbb lesz a hőmérséklet is.

Mire számítasz Gábor, mennyi idő alatt teljesíted a távot?
A célom, hogy megpróbáljam 70 nap alá leszorítani az utat, bár a 80 nap is igen jó időnek számít ezzel a kenuval. Menet közben az is segít majd a gyorsabb haladásban, hogy folyamatosan kieszem az élelmiszert a hajóból, ezáltal könnyebb lesz a súlya, és könnyebb lesz hajtani is. Úgy gondolom, két-három hét után fog látszani, hogy mi az az átlag napi megtett távolság, amit tudok hozni folyamatosan.

Kenuval te vágtál neki elsőként az Atlanti-óceánnak. Lehet-e hallani reagálásokat a kenus világból arra vonatkozóan, hogy valaki megpróbálja utánad csinálni ezt az egyedül álló teljesítményt?
Nem tudok egyelőre ilyen szándékról. Gratulációkat kapok rengeteget, ami nagyon jól esik. Azt fontos tudni, hogy az óceán átkenuzása egy elég extrém válfaja a kenuzásnak. Ez a kaland nem csupán kenuzásról szól, hanem nagyon sok köze van a vitorlázáshoz is, például a navigáció miatt.

Ahogy hírül adtuk, Gábor időközben már elindult a nagy Atlanti-óceán átkelésre! Indulása óta sok kalandban volt része. A legújabb és legizgalmasabb eseményekről pár nap múlva feltesszük összefoglalónkat.
 

2012.01.24.
Rakonczai Gábor szerda hajnal 5-kor indul.

Január 5-én adtunk utoljára hírt Rakonczay Gáborról, aki a világon elsőként, egyedül kenuzza át az Atlanti-óceánt. Azóta Gábor megérkezett Gran Canariára itthoni idő szerint január 6-án, hajnali 01:40-kor. Fantasztikus időt ment Vitéz nevű kenujával Portugália és a Kanári-szigetek között! Ideje: 16 nap, 19 óra, 25 perc.

A kikötés óta Gábor két hetet töltött a szigeten, ebből egy hétig felesége, Viki is vele volt. Kikapcsolódásként együtt felfedezték kicsit a szigetet, azonban a két hét nem csak pihenéssel telt, hisz most kezdődik csak a tényleges Atlanti-óceán átevezés.

Sok volt a tennivaló, egy ilyen komplex útra hajósnak és hajónak egyaránt tökéletesen fel kellett készülnie.

Aztán január 21-én eljött az idő az induláshoz. A szél kedvező irányt vett, minden készen állt. Gábor úgy döntött, kihajózik, és neki vág a nagy útnak! Január 21-én dél körül Rakonczay Gábor tehát kihajózott Las Palmas kikötőjéből, azonban csak a szintén Gran Canarián található Pasito Blanco kikötőig evezett el. Itt még egy picit kivár, és várhatóan szerda hajnalban hagyja el végleg a Kanári-szigeteket.

Friss értesülés, hogy kicsit módosult Gábor végcélja! Eredetileg Antigua szigetére készült, azonban bürokráciai okokból Guadeloupe lesz kikötésének helyszíne.

Néhány érdekes adat a Gran Canáriáig megtett útról:

megtett táv: 1203 km
napi átlag haladás: 71,56 km
legnagyobb napi megtett táv: 101,8 km
legkisebb napi megtett táv: 48,3 km

óceánátkelés szakasz:

útvonal: Las Palmas (Gran Canaria, Kanári sziget) és English Harbour (Antigua sziget)
Távolság: 5200 km
tervezett idő: 80 nap

Rakonczay Gáborral telefonon beszélgettünk, míg Gran Canarián volt, a vele készült interjút pár nap múlva közzé tesszük!

2012.01.05.
Rakonczay Gábor mindjárt kiköt Gran Canarian

Pár perccel ezelőtt (2012.01.05. 19:45) sikerült elérnünk Rakonczay Gábort telefonon! Már nagyon közel van a partokhoz, látja Tenerife és Gran Canaria fényeit, de még eveznie kell egy kicsit. Úgy számolja, ma éjfélkor köt ki Gran Canarián.

Gábor jól van, lelkes, bár teljesen érthető okokból fáradt. Elmondta, hogy alig aludt az elmúlt napokban a megnövekedett hajóforgalom miatt. Nagyon ébernek kellett lennie, nehogy egy nagy tengerjáró útjába kerüljön.

Hihetetlen tempót diktált végig indulása óta, ennek köszönhetően a tervezett 20 nap helyett 16,5 nap alatt teljesítette az első szakaszt. Gábor beszámolt arról is, hogy nagyon húzós 16 napon van túl. Az út alatt a nagy hullámok sokszor segítették haladását, azonban sokszor próbára is tették őt és kenuját, Vitézt. Gábor meséli, hogy amikor elmentek a távolban nagy, óceánjáró teherszállítóhajók, látta, hogy a hullámok őket sem kímálik! Ő több alkalommal azokat a hullámokat kapta, amiket a nagy hajók még jobban felkorbácsoltak.  

Kérdeztük, hogy bírja a magányt. Gábornak az első pár nap volt szokatlan, de tudta mire vállalkozik, így gyorsan hozzá szokott. Aztán a 10. napon tört rá egy "magányos" érzés, de nagyon hamar helyre tette gondolatait, és azóta is kiegyensúlyozottan, céltudatosan evez nap, mint nap.

2012.01.05.
Első szakasz célegyenes

Rakonczay Gábor elképesztő tempót diktál az Atlanti-óceán átkenuzás első szakaszán. Tegnap 99 km-t haladt! 3 órát aludt és szinte megállás nélkül evez.

Várhatóan még ma ki fog kötni Las Palmasban. :)

2012.01.05.
Készítettünk egy rövid interjút Rakonczay Viktóriáva, aki itthonról koordinálja férje,  Rakonczay Gábor Atlanti-óceán átkenuzását, amit a világon elsőként teljesít.

Honnan jött az ötlet, hogy Gábor átkenuzza az Óceánt?
Amikor az Atlanti-óceánon eveztünk együtt, már akkor felmerült Gáborban, hogy ki szeretné próbálni magát egyedül. Mikor megtudtuk, hogy Fa Nándor barátunknak van egy óceáni kenuja, akkor elkezdtünk komolyabban foglalkozni a gondolattal. Felmerült, hogy Fa Nándor kölcsönadná a hajót. Mivel Gábor továbbra is úgy érezte, hogy ki akarja állni ezt az erőpróbát,  eldöntötte, hogy belevág.

Úgy hallottam, hogy ezzel a kenuval már más is megpróbált átevezni az óceánon, ez igaz?
Igen, valóban volt már erre egy kísérlet egy magyar ember részéről, de különböző technikai okok miatt rövid időn belül vissza is fordult. Ha jól tudom 30 kilométerre távolodott el a partoktól. Ezt az expedíciót még a világon senki nem teljesítette, egyedül álló Gábor vállalkozása.

Az óceán átkenuzásának ötlete merült fel még valakiben, tudsz ilyenről?
Fa Nándor barátján kívül nem tudok másról. Végül azonban visszafordult barátja az útról.

Mi volt a legnehezebb ennek az útnak a megszervezésében?
A szponzori háttér kialakítása mindig komoly munka. Természetesen sokat számított ennek az útnak a megszervezésénél, hogy már van egy múltunk, ez alkalommal már fel tudtuk mutatni a páros Világ- és Guiness Rekordunkat, ami egy igen komoly referencia. Mikor első - páros Atlanti-óceán átevezés - vállalkozásunkhoz kerestünk szponzorokat, eleinte szinte mindenki szkeptikusan álltak hozzánk, kételkedett a sikerünkben. Most egyáltalán nem találkoztunk ilyennel, senkiben sem merült fel, hogy esetleg sikertelen lesz Gábor.

A legnagyobb kihívás talán az idő volt számunkra. Gáborban nyár végén fogalmazódott meg, hogy ő még idén neki akar vágni a kalandnak. Általában egy év kell, mire mindent megszervez az ember, nekünk ehelyett fél év állt rendelkezésünkre. Nagyon komoly hatásfokon kellett dolgoznunk, hogy megvalósítsuk az expedíciót.  

Mennyire veszélyes ez az út?
Az út maga elég veszélyes. Gábor épp ma is arról számolt be, hogy olyan hullámokat kap néha, amik az oldalára fordítják a kenut és néhány másodpercen keresztül zúdul a víz a fejére és Vitézre, a hajóra. Annyira megtelik vízzel a fedélzet egy része, hogy 10 percbe is beletelik, mire kifolyik. Gábor bár ki van kötve, teljes erővel kell kapaszkodnia, hogy a hajón maradjon. A másik komoly veszélyt a nagy hajók jelentik, mivel ők nem láthatják Vitézt. A kenu olyan kicsi, hogy nem látszódik a radaron, hiába van radar-reflektorral ellátva. Ennek köszönhetően a kapitánynak állandóan ébernek kell lennie, bármennyire is fáradt, 20 percenként körül kell nézni, került-e esetleg fenyegető közelségbe egy óceánjáró monstrum. Azonban azzal, hogy Gábor felkészült, tapasztalt tengerész, és úgy ment ki a vízre, hogy pontosan tudja, mik azok a szabályok, amiket be kell tartani, a kockázat minimálisra van csökkentve.

Mi történne, ha Gábor bajba kerülne? Milyen hamar érkezne a segítség?
Ha baj történne, akkor - attól függően, hogy Gábor hol jár -, az éppen felelős mentőegység megkezdené a mentés megszervezését. Először kérnék azoknak a már nyílt vízen tartózkodó hajóknak a segítségét, akik a legközelebb vannak Gáborhoz. Ha a térségben nincsen megfelelő közelségben egyetlen egy hajó sem, akkor a parti egység vonul ki. A parttól való távolság eldönti, hogy helikopterrel megvalósítható-e a mentés. Ha nem, akkor hajót indítanak a bajba jutott emberért.
A gyakorlatban azonban ez nem ilyen egyszerű. Mikor mi viharba kerültünk a közös expedíciónk alatt, és segítséget hívtunk, azt a választ kaptuk, hogy ekkora viharban nem tudnak elindulni kimenteni minket, nem kockáztathatják az embereik épségét. Sok szerencsét kívántak nekünk. Magunkra voltunk utalva. Gábor azzal a hozzáállással indult el, hogy csak magára számíthat, egyedül kell helytállnia. A tudással a fejében, és a felszerelésével fel van erre készülve.

Ha mégis mentésre kerülne a sor, a költségeket ki állja?
Valós életveszélyes helyzet esetén az emberélet megmentése nem kerül pénzbe annak, akit mentenek. Abban az esetben kellene fizetni, ha valaki a járművét, bármilyen tulajdonát szeretné, ha kimentenék.

Egy ilyen úthoz kell valamilyen speciális engedélyt kiváltani?
Nem, nem kell semmilyen külön engedély. Normál hajó papírok és útlevél elég!:)
A kikötőkben a kikötő vezetőjén múlik, hogy mennyire alapos. Van, aki minden előírt felszerelést tüzetesen átnéz, de tapasztaltunk szerint a legtöbb helyen nagyon lazán kezelik a kikötőbe érkezőket.

Milyen sűrűn beszéltek Gáborral?
Minden reggel beszélünk legalább 4-5 percet.

Hány órát evez naponta, milyen az időbeosztása?
Általában hajnalban alszik, 2-3 órától 6 óráig. Az evezést 2 órás ciklusokban csinálja. Tehát 2 órát evez, utána tart pici pihenőt. Ezalatt eszik, vagy például átöltözik, ha szükséges.

Hogyan bírja energiával, hisz rengeteget evez?
Egyrészt nagyon jó kondícióban van Gábor, hasznát veszi a sportos múltnak. Másrészről naponta 5-ször, 6-szor jóllakik, így pótolja az elveszített kalóriákat. Étrendjét vitaminok, fehérje szeletek, táplálék kiegészítők teszik teljessé.

Neked hogyan telnek a mindennapjaid, miközben itthonról támogatod Gábort?
Én a kommunikációs hátteret biztosítom, tartom a kapcsolatot a szponzorainkkal, azokkal az emberekkel, akik követik Gábort és természetesen a médiával. Riportokat adok, küldöm a Gábor által készített fotóanyagot a médiának, frissítem a weboldalt, beszámolok napi szinten Gábor helyzetéről, hogy csak néhány dolgot említsek. Nem unatkozok!

Gábor hamarosan kiköt Gran Canarián! Pontosan mikor érkezik, és találkoztok-e ott?
Igen, 5-én ér be Las Palmasba. Bécsből repülők hozzá, és ott töltünk együtt egy hetet. Gábor lehet, hogy hosszabban marad a Kanári-szigeteken, attól függ, hogy egy hét alatt mennyire sikerül kipihennie magát.

A Kanári-szigeteken fel kell tölteni újra a kenut élelmiszerrel, vagy már nála van minden, ami kell az óceán átevezéshez?
Már indulásnál bepakoltunk mindent, nála van az összes étel, eszköz, amire szüksége lehet. Persze, ha valami nagyon fogy, és látszik, hogy nem tartana ki az út végéig, akkor abból még szerzünk be.

Terveztek-e következő, hasonlóan nagyszabású vállalkozást? Van-e már újabb ötlet?
Természetesen! A Földkerülés vitorlás hajóval 2013 őszén! Részleteket majd azután mondunk, ha Gábor megérkezett a mostani expedícióból.

Van valami, amit kiemelnél, amit fontosnak tartasz megosztani az olvasóinkkal?
Igen! Mindenképpen szenzációs, amilyen tempóban Gábor halad. Amikor ketten eveztünk, akkor a napi átlag teljesítményünk kb. 100 km volt. Most, hogy Gábor egyedül lapátol, rendszeresen napi 75-80 km-t tesz meg. Ez óriási, hisz csak valamivel lassabb, ahhoz képest, mint mikor ketten, 24 órán keresztül hajtottuk a hajót két evezővel.

Mi lehet az oka ennek a hihetetlen tempónak?
Ez egy összetett dolog. Befolyásoló tényező a hajó formája, súlya, szerkezete. Az is fontos, hogy hogy lett bepakolva. Illetve Gábor hatalmas hangsúlyt fektet a navigációra, ami elsődleges fontosságú egy ilyen útnál. A jó navigáció megelőzi a felesleges távok megtételét. Gábor biztos, hogy Világ Rekordot állít fel, hisz ő lesz az első, aki kenuval átkel az óceánon, viszont az is egészen biztos, hogy nehéz dolga lesz annak, aki az idejét próbálja megdönteni majd valamikor a jövőben. A léc magasra került! Nagyon büszke vagyok Gáborra!

2012.01.04.
Rakonczay Gábor nemsokára teljesíti az Atlanci-óceán átkenuzásának első felét. Portugáliából, Lagosból indult 2011.12.19-én, és várhatóan 2012 január 6-án érkezik meg az 1200 km-re lévő Gran Canariára, ahonnan pár nap pihenő vág neki a az út második felének.

A második szakasz Kanári-szigetektől a karib-szigeteki Antigua-ig 5200 km, és kb. 80 nap.

Jelnelegi helyzetpontja:

2012.01.04.
Rakonczay Gábor az Atlanti-óceánon, kenujában köszöntötte az új évet!

Az első szakasz féltávján már túl van, így neki is volt oka az ünneplésre. Mivel pár napja már kedvezően alakulnak az időjárási körülmények, így sikerült kicserélnie a korábban meghibásodott pozíció fényt is. Ébersége viszont nem lankadhat, az óceánon bármikor felbukkanhat a semmiből egy nagy hajó, ami elől ki kell térni. Egyik nap például Gábor másfél órán keresztül dolgozott azon, hogy elkerülje kenuját egy monstrum.

Jelenleg úgy fest, Gábor január 6-án vagy 7-én fog kikötni Vitézzel - kenujával - a Kanári-szigeteken, Gran Canarián. Vitézre közben elkezdtek apró élőlények - algák - tapadni, amiket majd el kell távolítania. Erre azonban csak a Kanári-szigeteken lesz lehetősége, mert most még a víz túl hideg, hogy belemenjen. A kapitány jól van, egyedül vállát fájlalja, de ez nem fogja őt meggátolni az előrehaladásban!

Újra itt vagyunk, hogy összefoglaljuk az elmúlt pár nap eseményeit Rakonczay Gábor fantasztikus kalandjával kapcsolatosan.

Miután Rakonczay Gábor Vitéz nevű kenujáról 24-én este bepottyant a vízbe, azon kellett fáradozni, hogy megszárítsa ruháit. Mivel a páratartalom igen magas, ezért nincs könnyű helyzetben. Párja, Viki megnyugtatott mindenkit, hogy Gábor igen kreatív, így ha csak egy pici napfényt is kap, egész biztosan ki tudja szárítani ruháit rövid időn belül. Ez szerencsére meg is történt! A nagy nedvességtartalmat az is igen jól mutatja, hogy még a kabin falán belülről is minden vizes. A nedves helyzetet csak tetézi, hogy időnként átcsap egy-egy hullám a kenu felett. Gábor azonban kitűnő kondícióban van, a mártózástól sem fázott meg.

A kapitánynak már társasága is akadt, egyik nap találkozott sok vitorlázó medúzával, illetve éjjel beugrott a fedélzetre egy hegyes orrú, uszonyok nélküli hal. Mivel Gábor épp a pihenőjét töltötte Vitéz kabinjában, így csak pár óra múlva találta meg a halat, akit már sajnos nem lehetett megmenteni.

Karácsony óta Gábor kapott szélcsendet, szembe szelet is, ez valamelyest lassította a haladását. Tegnap azonban megérkezett a várt hátszél, így Vitéz napi átlagsebessége növekedni fog. A nagyobb szél tehát nagyobb sebességet, ugyanakkor a nagyobb sebesség nagyobb odafigyelést igényel a kenustól. Mivel Rakonczay Gábor fő célja, hogy mielőbb kiköthessen Gran Canarián, így minden erejével azon van, hogy kihasználja az óceán biztosította előnyt.

Legutóbbi értesülésünk szerint történt még egy nem várt esemény, elment az áram a hajón! Pár napja, éjszaka a fehér pozíció fény is eltűnt és a GPS chartplotter sem működik. Nagyjából egy nap alatt megtalálta Gábor a hiba okát, a zárlat az árbocban keletkezett. Az erős szél miatt most nem tud neki állni a javításnak a kapitány, erre leghamarabb szilveszter környékén lesz lehetősége, amikor csillapodik a szélerősség. Addig fokozott figyelemmel kell lennie, hisz pozíció fény nélkül egyáltalán nem láthatják őt a nagy hajók, neki kell biztonságos távolságot tartania tőlük.

Mindenképpen pozitív hír, hogy a hőmérséklet jelentősen emelkedett, három napja már este 6-kor is pólóban evezett Gábor. A tegnapi napon - 12.29. - pedig elérte az első szakaszon a féltávot, és ezután minden egyes pillanatban közelebb kerül célállomásához! A Kanári-szigetek utáni, fő szakaszon jelentősen könnyebb lesz a helyzet olyan szempontból, hogy melegebb lesz, emiatt nem kell vihar öltözetben evezni és nem lesz ilyen magas a páratartalom.